Kis tulajdonú és kis jövedelmű

Az együttélésről!
A természetben minden élőlény kényszerűen együtt él más élőlényekkel. Mivel ezek élete véges, törekszenek arra, hogy életük a lehető legjobb legyen. Az embert is körülveszik más élőlények, amelyekkel együtt kell élnie úgy, hogy az ő élete a lehető legjobb legyen. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az életét, táplálkozását, élőhelyét, mozgását, szaporodását semmi és senki ne veszélyeztesse. A növények és állatok egy részét, mint táplálékait, a növények és állatok más része veszélyezteti, amelyek ellen keményen fellép (gyomirtás, permetezés, védőoltás, antibiotikum stb.). Más a helyzet akkor, amikor másik emberrel, vagy emberekkel kell együtt élnie. Nyilvánvaló, hogy az a törekvése, hogy az ő élete a lehető legjobb legyen, ebben az esetben is fennáll, de a rendelkezésére álló eszközök mások, mint a növényekkel és állatokkal kapcsolatosak.
Ilyenkor a törekvését nem növény, vagy állat, hanem egy másik ember veszélyezteti és hangsúlyossá válik a „lehető legjobb”. Úgy gondolom, hogy ez a „lehető legjobb”-ra törekvés állhat az ember - ember elleni küzdelem (férj-feleség, szomszédok, pártok, szomszédos országok, nemzetközi szövetségek) hátterében. A másik emberrel való együttélés mellé felzárkózik a másik emberrel való együttműködés is. Az ember-ember elleni küzdelmet nevezik harcnak, háborúnak, versenynek. Mivel ezekben az esetekben mindig együttélésről beszélünk, arról soha nem feledkezhetünk meg, hogy ezzel együtt jár a küzdelem, tehát a felsorolt esetekben természetesnek kell tartanunk az érintettek közötti súrlódásokat. Ha együttéléssel kapcsolatos problémát akarunk megoldani, mindig azt kell először tisztázni, hogy az érdekeltek számára mit jelent a „lehető legjobb”, majd a körülményeket addig kell változtatni amíg az érintettek a „lehető legjobb” helyett megelégszenek az „elfogadható” - val is.