A városi és a falusi ember mentalitásáról!
Valószínű, hogy a két mentalitás közti különbséget az alkalmazkodásbeli eltérés okozza. A falusi ember valamikor leginkább az állataihoz alkalmazkodott, a városinak az őt körülvevő emberekhez kellett alkalmazkodnia. Úgy gondolom, hogy az állatokhoz való alkalmazkodás lehetővé tette a ráérősebb gondolkodást, a másik a sietősebbet igényelte. Azt hiszem, hogy ez állhat a paraszt ember földhöz ragadtsága mögött (nemigen utazott sehova, így idegen tapasztalatokat sem szerezhetett). A Pató Pál-i mentalitást a meghatározóvá váló városi életvitel nem fogadja el. Napjainkban, amikor a gyors döntéshozatalt várja mindenki, a ráérősségnek nagyon kevés tere marad. Nosztalgiázhatunk a régi szép időkről, de a felgyorsult világban élünk akkor is, ha a természetes ritmusunk ennél visszafogottabb tempót igényelne. Én ezzel magyarázom a megszaporodott mentális bajokat és pszichológiai panaszokat. A gyorsaság térnyerésének fogom fel, hogy állandóan nő a bennünket körülvevő redundancia (a megértéshez minimálisan szükségesnél több).
Elkerekedő szemmel nézem, hogy a bírósági ítéletet több kötetnyi irattal támasztják alá (amit egy ember képtelen áttanulmányozni), a szolgáltatási szerződések olyanok, hogy a szerencsétlen ügyfelek képtelenek megérteni, a törvények annyira nyakatekertek, hogy akiknek be kellene őket tartani vagy tartatni, azok sem értik. A világháló és a modern szövegszerkesztés a redundancia növekedését csak tovább fokozza.
A falu és a város közti különbség csökkenése azt jelenti, hogy a falu közeledik a városhoz, és a városra jellemző bajokhoz.
