A mondókákról!
Ez elment vadászni,
ez meglõtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!
Ezt a mondókát valószínűleg minden szülő nagyon sokszor elmondta és elmondja a gyermekének.
Most azt mondom el ami nekem a mondókáról eszembe jut.
Valamikor az emberek kis közösségekben éltek, és a mindennapi betevő legalább egy részét vadászattal szerezték meg. A tűz körül ülve, elmesélték a vadászat történetét, az egyes vadászok ténykedését a vadászat során. Feltehetően, a szóban forgó vadászat nem volt valami sikeres, hiszen a zsákmányt egy is hazavihette és csak arra volt elég, hogy egy kisgyermek mind meg tudta enni. Ebben a kis közösségben, az adott időszakban feltehetően csak egy olyan kisgyermek volt, aki meg tudta enni a megsütött zsákmányt. A vadászaton résztvevők aznap nyilvánvalóan korgó gyomorral feküdtek le, de az icike-picikének az utolsó falatot is odaadták. Amikor a jelenlegi helyzetünkről gondolkozunk, mindig egyfajta vágyakozással gondolunk a régi szép aranykorra. Felmerül bennem a kérdés, hogy mit jelenthet az a szépség, ami e mögött a vágyakozás mögött meghúzódik. A sok lehetséges válasz (adott szó betartása, a szavak értelmének biztos tudása, egymás kölcsönös megbecsülése stb.) mögött azt vélem felfedezni, hogy a legfontosabb szépség az volt, ami a közösség minden egyes tagjának a fontosságából fakadt. Valószínű, hogy a fontossági sorrend kialakulása teremtette meg az aranykor utáni vágyódást. Akik között nem alakul ki a fontossági sorrend, az egymás iránti megbecsülés szerintem, határozottabb (szerelmesek, beosztottak, sima tagok stb.).
A mi politikai pártjaink mindegyikéből hiányzik a másik megbecsülése és ez nem tesz jót a mi országunknak. Egy célt, különböző utakon lehet elérni, vannak akik az egyik utat választják és vannak akik másikat, de egyik sem mondhatja, hogy csak az ő általa ajánlott út vezet a célhoz. Amit az összefogásról hallunk az utóbbi időben, az jó dolognak tűnhet, de amikor ez az összefogás a másik fél legyőzésére irányul, a jóság megkérdőjeleződik. A kívánatos összefogásnak nem szabad a másik ellen irányulnia sem az ellenzék, sem a kormányzat részéről. A kormányzat feladata, hogy mindig világosan tartsa az elérendő célt és a célhoz vezető (általa választott) utat.
A mondókákról!
2012.02.08. 17:16 Göntér László
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://ktkj.blog.hu/api/trackback/id/tr574079245
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.