A zálogról és a jelzálogról
Az emberek többségének, az ingóságok zálogba adásáról, az így megszerezhető készpénzről, a zálogba adott ingóság visszaváltásáról vannak elképzelései.
A jelzálog lényegéről sokkal kevesebb az emberek ismerete. Röviden az alábbiakat kell tudni: a zálogba adott ingóságot a zálogba adó nem használhatja, a jelzáloggal terhelt objektumot (gépkocsi, telek, épület stb.) a jelzálog bejegyzése után is használhatja.
A jelzáloggal addig nincs is semmi gond, amíg ezzel a joggal csak a pénzzel foglalkozó szervezetek (bankok, takarékszövetkezetek, biztosító társaságok) foglalkoznak. Más a helyzet akkor, ha ennek a biztosítéknak a használatára kényszerítjük azokat, akiknek ehhez semmi közük (áram-, gáz-, víz-, stb. szolgáltató vállalatok, társasházak). Számomra nyilvánvaló, hogy az ilyen intézményeknek a válláról le kellene venni a jelzáloggal kapcsolatos terheket, mégpedig úgy, hogy ezeket az ügyeket mondjuk egy jelzáloggal foglalkozó bankra bíznánk, az érintett intézmények követeléseit pedig ez a bank elégítené ki és a jelzálog bejegyzésével csak ez a bank foglalkozna. Az intézmények, a lejárt befizetési határidejű számláikat megküldenék ennek a banknak, aki kiegyenlítené a számlát és intézkedne a jelzálog bejegyzése érdekében, valamint tájékoztatná erről az érintett nem fizetőt. Ha a jelzáloggal terhelt objektumon a jelzálog mértéke eléri az objektum értékét, az objektum tulajdonjoga átszállna a bankra és a tulajdonos volt tulajdonossá válna.
Valamikor egy kollégám, aki egy hatlakásos társasházban lakott, azt kérdezte, hogy mit csináljon akkor, amikor a házon bizonyos javításokat kellene elvégezni, de a házban lakó kisnyugdíjas nyugdíjából ezt a költséget nyilvánvalóan nem tudja vállalni. Akkor kollégámat menekülésre biztattam. Azóta a társasház lehetőségei megnőttek, de egy társasháznak nem az a feladata, hogy jelzáloggal kapcsolatos dolgokat intézzen. Kollégámnak most maradást javasolnék, ha nem ő a közös képviselője ennek a társasháznak.
