Üzenjük Európának, hogy ők is megértsék! Azt hiszem, hogy ezt a szlogent minden magyar ismeri. Arról a kérdésről, hogy mit is üzenünk Európának, már kevesebb embernek van elképzelése. Azt üzenjük, hogy nem kérünk a migránsokból. Minden ország a maga módján igyekszik biztosítani az elöregedő népességének az életszínvonalát. Az egyik úgy gondolja, hogy újszülöttekkel csökkentem az átlag életkort, így majd lesz olyan munkaerőm, aki eltartja az időseket. A másik úgy gondolja, hogy én nem tudom kivárni, amíg egy újszülöttből munkaerő lesz (ez 15-20 év), inkább munkaerővé képzem a hozzánk jövő elvándorlókat, így a nyelv és a szakma elsajátítása után (4-5 év múlva) lesz olyan munkaerőm, aki képes eltartani az öregjeimet. Azt, hogy melyik elképzelés helyesebb, ki tudhatja? Azt hiszem, hogy csak az érzelmeink dönthetnek. Különben is, az érzelmek változóak. Európa úgy gondolja, hogy jelenleg előnyösebb a második megoldás, de a magyarok ragaszkodnak az első megoldáshoz.