A népvándorlás

Nyilvánvaló, hogy ha nagy tömegek indulnak el a megszokott lakóhelyükről, annak oka van. Az okok lehetnek természetiek (tenger szintemelkedés) és társadalmiak (háborúk, stb.). Az is magától értetődő, hogy a népvándorlások céljai csak olyan helyek lehetnek, ahol ezek az okok nincsenek és ezeken a helyeken valakik már élnek (lakatlan helyekre nem akar senki sem letelepedni). Emiatt a már letelepedettek és a letelepedni vágyók között érdekellentét alakulhat ki. Az érdekellentét kialakulását az akadályozhatja meg, ha a letelepedni vágyók egy nagyobb veszedelem elhárítói lehetnek, vagy a letelepedettek életét a korábbinál jobbá teszik. A jelenlegi népvándorlást én egyértelműen társadalminak gondolom.

Az egyik okot a háború következményeiben, a másikat, a munkanélküliségben, a vagyoni és jövedelmi különbségekben látom.

A háború (polgárháború) következményeiről most nem kívánok elgondolkodni, mert azt látom, hogy erre sokan koncentrálnak. Én a másik okot fontosabbnak gondolom.

A nyugdíjasok számának és a kifizetendő nyugdíjaknak az állandó növekedését a legtöbb kormány úgy oldja meg, hogy megnövelik a nyugdíjba vonulás idejét. Ha változatlannak tekintem az ellátandó feladatokat, akkor egyértelmű, hogy nem léphetnek fiatalok a nyugdíjba nem vonulók helyébe. Magyarán, a nyugdíjkorhatár növekedése együtt jár a fiatalkori munkanélküliséggel. A technikai és technológiai fejlődés az ellátandó feladatokat csökkenti, a később nyugdíjba vonulók magasabb nyugdíja a kifizetendő nyugdíjak összegét növeli. Úgy látom, hogy ez, egy nemzedékek közötti konfliktushoz vezet, ami egyik nemzedéknek sem kívánatos. Megoldásnak azt látom, ha a munkaidőt lerövidítjük, de nem a svédek próbálkozását követő napi 6 órás munkaidő, hanem a heti 4 napos munkahét irányába. A megnövekedő szabadidő értelmes eltöltéséhez, nyilvánvalóan meg kell növelni a sportolási, művészeti és egyéb kulturális tevékenységek lehetőségeit.

A jelenlegi vagyoni és jövedelmi különbségek azt mutatják, hogy felborult az emberek többsége által elfogadott értékrend, vagyis egyesek túlértékeltek, mások pedig alul értékeltek lettek. Ez az értékelési zavar persze nem csak személyekre, hanem más társadalmi együttesekre is vonatkozik. Ha az alul értékeltek megindulnak, a túlértékeltek felé azon nem csodálkozhatunk, mert mindenki szeretne kikerülni az alulértékeltek csoportjából.