Sűrítés, dúsítás és akkumulálás, Magok és rügyek
A sűrítés és az akkumulálás közötti különbség akkor kezdett foglalkoztatni, amikor a természetben lejátszódó rügyfakadásról és a magok kikeléséről kezdtem el gondolkozni. Mindkét esetben, valami elindít egy folyamatot, ami rövid időn belül a csupasz fákat lombossá, a barna határt zölddé teszi. A két jelenségben közösnek gondolom azt, hogy mindkét változás klorofilképződést (fotoszintézist) indít el, de magok esetében még a növény szaporodását is elindítja. Elmélkedésem végül oda vezetett, hogy a rügyekre és a magokra úgy kezdtem tekinteni, mint biológiai akkumulátorokra, amelyek valamilyen (klorofil) gyártó képességet tárolnak, a munkavégző képességet tároló villamos akkumulátorokhoz hasonlóan. De milyen folyamat zajlik a fák törzsének, ágainak, vagy a kukorica szárának és a gabonák szalmájának a kialakulásakor? Erre azt gondoltam, hogy itt valamiféle sűrítés történhet és itt a levegőből széndioxiddal felvett szenet és a talajból felvett anyagokat sűrítik össze ezek a növények. A talajból felvett anyagok, visszakerülnek a talajba. De mi lesz azzal a szénnel, ami a levegő széndioxidjából került a növénybe? Visszamegy a levegőbe? Feldúsul a talajban? Ha szénné alakul, arra azt mondhatom, hogy folytatódott a sűrítés (tömörítés), ami elégetés után tér vissza a levegőbe. Sajnos az állatvilág dolgairól még gondolkodni sem tudok, mert ezen a téren még elképzeléseim sincsenek. Remélem, hogy másnak vannak. Az biztos ,hogy a szénhez hasonlóan, van földgáz és van kőolaj.
Az ércekből előállított fémekre úgy tekinthetünk, mint egyfajta sűrítés végtermékére, vagy a dúsítás bizonyos fokára.