A bizalmatlanságról
A bizalmatlanságot én úgy fogom fel, hogy valakiről feltételezzük azt, hogy az a valaki velünk foglalkozik, mégpedig úgy, hogy nekünk rosszat akar. Ez a bizalmatlanság lehet emberre és embercsoportokra irányuló.Egy dolog biztosnak látszik, a bizalmatlanság sokba kerül. Itt gondoljunk a hidegháború költségeire, a világháborút megakadályozó fegyverkezési versenyre, a sok fel nem használt de legyártott fegyverre, az egymás titkainak a kifürkészésére fordított hatalmas összegekre. Békésebb vizeken evezve, gondolhatunk a piaci szereplők bizalmának az elvesztését kísérő járulékos költségekre vagy a leskelődő magánnyomozó tiszteletdíjára. Nyilvánvaló, hogy a bizalmatlansággal kapcsolatban is a kellő óvatosság indokolt. A feltétlen bizalom és a mindenkivel szembeni gyanakvás között kell megtalálni a megfelelő megoldást. Ha azt akarjuk, hogy hazánk politikai erői között ne ellenségeskedés, hanem együttműködés alakuljon ki, akkor úgy vélem, hogy az egymással szembeni túlzott bizalmatlanságot a megalapozott bizalomnak kell felváltania.