A gépesítésről és automatizálásról!
Milton Friedmannt egyszer végigvezették egy afrikai „munkahelyteremtő” gátépítésen, ahol több százan lapátolták a földet. A munkát a buldózer két nap alatt végezte volna el. A közgazdász meg is kérdezte: miért lapátolnak, miért nem használnak gépeket? Mert így több ember foglalkoztatható. „Igen? Akkor miért nem dolgoznak kiskanállal?”, kérdezte a tudós.
Az önkormányzat által foglalkoztatott közhasznú munkások némelyike megkérdezi, hogy miért kell a kézi kaszát használni, vagy seprővel az út szélét takarítani, hiszen géppel mindez sokkal gyorsabban és könnyebben elvégezhető lenne. Ezek a kérdések teljesen jogosak és a gépesítéssel kapcsolatos észrevételek igazak.
A gond ott van, hogy az önkormányzatnak a gépekre nincs pénze, akiknek meg van (a pályázatokat elbírálóknak), azok a munkahelyteremtést tekintik fontosabbnak, vagyis a kézi kaszálást és a sepregetést.
Fontos kérdés a gépesítés, automatizálás fejlesztése és a munkahelyteremtés, illetve munkahely megtartás közötti ellentét feloldásának a mikéntje. A gépesítés és az automatizálás a közgazdasági beállítódásunk miatt, a fejlettség és a fejlődés jelképei lettek. Ha azonban az emberekkel foglalkozó önkormányzatokra és állami intézményekre gondolunk, akik az ilyen fejlődés negatívumát (a munkanélküliség növekedését) érzékelik, beláthatjuk, hogy a közgazdaságilag indokolt fejlődés, emberileg sok esetben nem elfogadható.
Tegyük fel, hogy a 100 embernek fejenként kifizetett 50000 forintból (összesen ötmillió) veszünk egy buldózert, mondjuk 50 millió forintért. A buldózer vezetőjének kifizetünk 150 ezer forintot havonként (mert értékeljük a képzettségét). Ezzel a buldózerrel két nap alatt felépítjük a gátat. Így lesz egy felépített gátunk, egy nem tudom mihez kezdjünk vele buldózerünk és 99 munkanélkülink, akik sorban állnak munkanélküli segélyért. A rendelkezésünkre álló 60 millióból elvitt a buldózer és az ő vezetője (akit az érdekelt 100-ból választottunk ki) 51,8 milliót a maradék 8,2 millióból kellene a maradék 99 munkanélkülinek egész évben segélyt fizetni (ez kb. 6900 forint havonta).
Az érintettek még a munkabérként kapott 50000 ezerből sem élnek valami vidáman, akkor mi lesz velük, ha csak segélyt kapnak amiért igaz ugyan, hogy nem is kell dolgozniuk.
Az érintett vezető elgondolkozhat azon, hogy a közgazdaságilag indokolt korszerűsítés (buldózer beszerzés), vagy az emberileg fontosabb, de a hagyományokon nyugvó lapátolás mellett döntsön-e?
Az önkormányzat a fenti dilemmát nem a gépbeszerzés, hanem a kézi kasza meg a seprő irányában döntötte el.
A fentiekben szerepel egy nem tudom mihez kezdjünk vele buldózer is. Ez ráirányítja a figyelmünket a beszerzett eszközök kihasználtságára, vagyis arra a tényre, hogy valamilyen összefüggés van a rendelkezésünkre álló eszközök kihasználtsága és a munkanélküliség között, vagyis ha csökkenteni akarom a munkanélküliséggel járó kellemetlenségeket, növelni kell a rendelkezésünkre álló eszközök kihasználtságát. Tegyük fel, hogy nem egy, hanem 130 ilyen gátat építenek meg, akkor elegendő egy buldózert megvásárolni és egy vezetőt fizetni, így ezek díja nem a 100 embert, hanem a 130*100 embert fogja terhelni. Ekkor a havi munkanélküli segély csak kis mértékben 49668 Ft-ra fog csökkenni. Az üzemanyag felhasználás figyelembevételével a munkanélküli segélyek tovább fognak csökkenni. A buldózer kihasználtságának fokozása, csak a szomszédos gátszakaszok építőivel való együttműködéssel valósítható meg, ami további adminisztratív létszám alkalmazását igényli, ez pedig csökkenti a kifizethető munkanélküli segélyt.
A munkanélküliség és a gépesítés, automatizálás közti feszültséget csökkenti az is, ha a gépesítést akkor hajtjuk végre, amikor ez nem okoz munkanélküliséget, erre leginkább a háborús időszakok alkalmasak. A háborút követő konszolidálódás hátráltatja a technológiai megújulást, mert ez növelné a munkanélküliséget. Látható, hogy a közgazdasági szemlélet elfogadása, emberileg teljességgel elfogadhatatlan. Ha azt akarjuk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök kihasználtsága ne csökkenjen, akkor a velük előállított termékeket valahol el kell adni, de a „valahol”-ban ne termeljenek olyant amilyent ott akarunk eladni. A rendszerváltással sajnos, mi is „valahol” lettünk.
Új technológiák bevezetésére ott van lehetőség, ahol ez nem okozza az adott területen dolgozók munkanélküliségét. Ilyen területnek tekinthetők a teljesen új termékek előállításával foglalkozók (űrhajózás), vagy ahol eddig az elvégzett munkáért nem fizetett senki (afrikai vízhordó asszonyok).
