Kis tulajdonú és kis jövedelmű

Az oktatás finanszírozásáról!
Vitathatatlan, hogy az ifjabb nemzedéknek át kell adni bizonyos ismereteket ahhoz, hogy fajunk akkor is fenn maradjon, ha mi már nem leszünk. Ennek az ismeret átadásnak akkor kell megtörténnie, amikor az ismereteket befogadók erre a legalkalmasabbak. Ez az ismeret átadás a fajfenntartás miatt történik, ezért csak arról beszélhetünk, hogy ez a fajunk érdeke. Mivel fajunk alatt nem csak a nemzetünket értjük, ezért az átadandó értékeknek tartalmaznia kell nemzetközi és nemzeti értékeket is. Ilyenkor a befogadók nem határozhatják meg azt, hogy mit akarnak befogadni, számomra nyilvánvaló, hogy ezt az oktatást az államnak kell finanszíroznia. A gimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai képzés, szakmákhoz nem kötődő részét az államnak, a szakmákhoz kötődő részét szerintem a foglalkoztatásukat biztosító vállalkozásoknak kell finanszírozni. Az érettségi utáni korban lévőktől el lehet és el is kell várni, hogy a jövőjükkel kapcsolatban felelős döntést hozzanak, ezért az egyetemi, főiskolai képzés költségeit nekik kell vállalni. Ezeket a költségeket, az állam, az őket majdan foglalkoztató átvállalhatja, a tanulmányaik megkezdésekor, vagy munkába állásukkor. Azt kell látni, hogy az első munkába állással egybeesik a kívánatos családalapítás, fészekrakás jelentős kiadásokkal járó időszaka is. Mivel itt az érintettek már fizetnek az oktatásukért, ezért elvárhatják, hogy csak azt oktassák számukra amire szükségük lesz a munkába állásuk után. Mindenféle gyakorlati képzést ki kell vinni az iskola falai közül oda, ahol az érintettek dolgozni fognak, vagy ahol a legkorszerűbb eszközökkel találkozhatnak. A gyakorlatok értékelését azokra a minőségellenőrző szakemberekre kell bízni, akik a majdani produktumokat is ellenőrizni fogják.