A családról
A családról alkotott fogalmaink elég régi keletűek, nagyjából az alábbiakat takarják: a család alapját,a családfenntartó (a pénzt kereső) férfi, a házimunkákat és a családot ellátó nő alkotja. A család alapja mellett ott vannak a gyerekek és a megöregedett szülők. Egy ilyen családban mindenkinek megvolt a tennivalója, senki nem érezte feleslegesnek és a család kerékkötőjének magát. Azt láthatjuk, hogy ez a megszokott család fogalom már régóta megszűnőben van, és nincs ami igazából,a helyére léphetne. Amikről az utóbbi időben gyakrabban hallunk: azonos neműek házassága, válások, nők visszatérése a munkahelyre a szülés meg GYES, GYED után, demográfiai válságról az azonos munkáért azonos bért elvének megsértéséről, a felső vezetői és képviseleti posztokról kiszoruló nőkről. Gondolom, hogy ezeket a gondok csak úgy oldódnak meg, ha sikerül minden érintettnek megtalálni az új családban elvégzendő feladatát. Úgy vélem, hogy az új családmodell kialakulása hosszú ideig fog tartani, és azokat a gondokat amikkel most találkozunk valószínűleg sokáig magunkkal fogjuk cipelni. Jelenleg aggasztónak tartom a férfiak családfenntartói státuszának a megkérdőjeleződéséből adódó jelenségeket (agresszivitás, melankólia). A családon belüli fontossági tudatot nem erősíti sem a munkanélküliség, sem a közmunkás státusz, sem a női keresetek növekedése, a nők tanulmányi eredménye, a gyermekjogok szaporodása, a gyermekek után járó juttatások növekedése a szülők nyugdíjára való ráutaltság. Szerintem a családtagok szerepét mindenkinek át kell gondolni, mert a régi szereposztásról nyilvánvalóan le kell mondanunk, akkor is, ha ahhoz már jól hozzászoktunk. Ha valaki megkérdezné, hogy én milyennek képzelem el a jövő családmodelljét, akkor csak azt válaszolhatnám, hogy jelenleg még fogalmam sincs.