A kéz elengedése
Bizonyára sokan vannak olyanok, akik fogják az elengedésre váró kezet, és akiknek fogják az elengedésre váró kezét. (Kezet fog, kezét fogják, kézfogó, kézfogás). Az esetek többségében, az idősebb generáció az aki fogja az ifjabb nemzedék kezét, ami egy ideig természetes és helyénvaló. Egy idő után ez a kézfogás (helyette való gondolkodás) már zavarhatja a fogott kéz tulajdonosát. A kéz fogójának észre kell vennie, hogy ekkor már el kell engednie a fogott kezet, mert ettől kezdve az ő kézfogása nem segíti, hanem hátráltatja a fogott kéz tulajdonosát. Ezt az elválási eseményt láthatjuk a szülő gyermek elválásakor. Lehet, hogy a gyermek nem azon az úton fog járni, amit a szülei neki elképzeltek, de ez az út már a gyermek útja, amit a szülei eltávoztával így is úgy is végig kell járnia. Ami miatt ezeket a gondolatokat papírra vetem, az azért van, mert úgy látom, hogy nekünk, magyaroknak nem nagyon tetszik a kéz elengedése és emiatt az ifjabb generáció hátrányosabb helyzetbe kerül a szabadjára engedett kortársaival szemben. Gondoljunk itt azokra a művészekre, tudósokra, politikusokra stb. akiket példaként állítunk a mai fiatalok elé. A régiekre való hivatkozásunk azt sugallja, hogy sem most, sem a közelmúltban nem találunk követésre méltó embereket. Ez szerintem azt jelenti, hogy az ifjúságunk nevelését a mai kornak megfelelően kell biztosítani még akkor is, ha az idősebb nemzedék jobban ismeri és már megszerette a régi tudnivalókat.