Viszonyunk a történelmünkhöz.
Végig gondolva az elmúlt időszak eseményeit (október 6-a, 23-a, november 4-.e, Horthy szobor felavatása) és ezek különböző megítéléseit, azt mondhatjuk, hogy történelmünket soha nem tárgyaljuk meg tisztességesen és sokoldalúan, ezért minden megemlékezésünk valakiknek mindig a fájó sebeit fogja feltépni. Én azt látom, hogy bizonyos ünnepeink elfogadottságát az események óta eltelt idő biztosítja. Ilyen alapon már megbékélünk Szent Istvánnal, Dózsával, a kurucokkal, a 48-as eseményekkel. Sajnos a XX. század eseményei még nagyon közelinek tűnnek, ezért ezekkel most is meg korábban is csak egyoldalúan foglalkoztunk. Azért, hogy az ünnepeink ne a régmúlthoz kapcsolódjanak, szükséges, hogy végre a közelmúlt eseményeivel is széleskörűen foglalkozzunk. Szerintem igenis foglalkozni kell Horthyval ugyanúgy, ahogy Kádárral is. Nem tehetünk úgy, hogy két ilyen jelentős politikusunkról folyton egyoldalú értékítéletet mondunk és tevékenységüket ennek megfelelően értékeljük. Szerintem tudomásul kell vennünk, hogy mindkét politikusunk tett jó dolgokat meg rosszakat is. Ezért én nem ítélem el a Horthy szobor felállítását, de nem ítélném el azt sem, ha valahol felállítanák Kádár szobrát. Azzal egyetértek, hogy ezek a szobrok nem templomba valók, de valamelyik közterünkbe biztosan helyet szoríthatnánk számukra.